Főnix
Napokig nem aludtam jól, csak
jött, jött belőlem a feszültség, mint akibe
valamilyen sáros áramot dugtak, hirtelen
felébredtem fél háromkor, mintha
reggel lett volna, nem értettem,
mi történik, hallgattam az éjszakát
izgatott kíváncsisággal, de ilyenkor
nem érkezik válasz, csak újabb
rövidzárlatok, valahogy visszaaludtam,
így éltem akkoriban, elmúlt, de a sár
még ott van, csak az áramot várja, akkor
majd megint felkölt, iszapos főnixmadár,
aki lettem, vajon repülök-e még valaha?
Rajzfilm
A lepedő is az ellenségem
lett, s miközben azt lestem,
mitől sajnálhatom magam még
egy kicsit, befelé néztem.
Mit mondjak, semmiféle csoda
nem volt, csak egy ember, akinek
szíve s egyéb mindene van, kész
leltár. Csak feküdj nyugodtan,
gondoltam, te sem élsz másképp,
mint más. Ettől még nem aludtam
el, de már el tudtam képzelni,
milyen az, amikor egy rajzfilmben
mosolyog a halálraítélt.
(Megjelent az Alföld 2024/3-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Bugyi István munkái alapján készült.)
Hozzászólások